Zinedine Zidane első csapata melyben kölyökként először öltötte magára a labdarúgó mezt a US Saint-Henry volt, nem messze La Castellane-tól, ahol ekkoriban szüleivel élt. A klub vezetősége többnyire olyan önkéntesekből állt, akiknek szenvedélye volt a futball. Egy konkurens csapat edzője, bizonyos
Robert Centenero ragaszkodott a fiú szerződtetéséhez, ezért beszélt a klub igazgatójával. Így történt, hogy 11 éves korától 14 éves koráig Septemes Sport Olimpiques-nél játszott.
1986-ban - ez volt az első éve a
Septemes-nél - már a kölyök válogatott tagjaként játszott egy mérküzést
Alain Lepeu edző keze alatt. Még ez év végén elhívták őt egy helyi sportcentrumba Aix-en-Provance-ba. Lényegében itt fedezte fel az AS Cannes rekreátora,
Jean Varraud, és folyamatos edzéseit finanszírozta a centrum igazgatójával,
Gilles Rampillonnal.
Zidane elment a Cannes edzőjével egy hétre, hogy megnézze, hogyan is mennek dolgok egy igazi nagycsapatnál. A tervezett egy hétből hat lett. Szülei elengedték fiukat, bízván annak értékítéletében és foci iránti szenvedélyében. Amikor a fiatal Zidane
Cannes-ba került rájött, hogy akár hivatásos focista is lehet belőle. Már akkor hivatásosokkal edzett együtt nap mint nap. Tizenhat évesen teli volt céltudatossággal és kitartással,
Jean Fernandez ezt értékelve edzette őt együtt a profikkal.
1986-ban játszotta első mérkőzését első osztályban
Marcel Desailly és
Didier Deschamps csapata, a
Nantes ellen, a La Beaujoire stadionban.
Mivel a
Cannes csapata nem szerepelt jól az 91/92-es szezonban, visszaestek másodosztályba. Zidane elhatározta, ő innentől kezdve csak első ligás csapatokban játszik, ezért átigazolt a
Bordeaux csapatához.
Rolland Courbis négy éves szerződést ajánlott neki egy.
Bernard Tapie és az
Olympique Marseille is szerződtetni akarták, de ők nem ragaszkodtak annyira személyéhez. Maradt tehát a bordeaux-i négyéves szerződés - s megkezdődött Zizu új élete, melybe felesége, Veronique is követte őt. Alig voltak húsz évesek.
Viszonylag kiegyensúlyozott karriert tudhat magáénak. Amikor a Bordeaux-hoz került,
Christophe Dugarry és ő még nem voltak közelebbi barátok. Azonban meg kellett tanulniuk együttműködni, hiszen útjuk, céljaik azonosak voltak. Dugarryból és belőle remek páros kovácsolódott, s duójukat Rolland Courbis edző egészítette ki. Az első néhány szezon mindettől függetlenül az alkalmazkodásról szólt. Zidane elhatározta, hogy az első évben rögtön tíz góllal robban be a köztudatba, de az elkövető három szezonban csupán hat gólos éves átlagot produkált.
Azonban mindenkinek eljön egy olyan pillanat az életében, amikor elkezd valami újra vágyni. Zidane is egykoron ezért mondott búcsút Cannes-nak. Huszonnégy éves korára a Bordeaux színeiben már játszott az UEFA Kupában - de győzelem nélkül, és ő győzni akart.
A következő előrelépési lehetőséget és új élményeket Olaszország kínálta neki a
Juventus által. Ennél jobb lehetősége nehezen adódhatott volna. Jelenleg is ott játszik, immáron négy éve. Az első év meglehetősen nehéz volt, főleg az első három hónap. Meg kellett szoknia az olasz életet, mindennapokat, és legfőképp a játékstílust.
Első bajnoki címét is a Juvéval nyerte. Az egyetlen dolog, amit egy focista akarhat, az a győzelem, a kupák és érmek. A Juventus pedig a világ egyik legjobb klubcsapata, és Európa legjobb játékosait tudhatja magáénak. Zizu egy riport alkalmával a következőket mondta klubcsapatáról: "
Boldog vagyok, hogy a Juventusnál játszhatok, és szeretnék is maradni még sokáig. Csodálatos élmény és kihívás is egyben. Olykor nem valami könnyű, de az én döntésem volt."
Mindennapjai meglehetősen egyformán zajlanak - ami nem egyenlő az unalmassal. Reggelente fél hétkor vagy fél nyolckor kel. Gyerekeivel reggelizik, majd elviszi az iskoláskorú Enzot a suliba. Miután hazaért, feleségével, Veronique-kal együtt vigyáznak legkisebb fiukra, Lucasra.
Dél körül sétálni mennek a parkba és be is vásárolnak. Pár óra hetente elmegy papírmunkára is. Általában még ebéd előtt elintézi ezeket az apró-cseprő dolgokat. Ebédelni nem otthon szoktak, elmennek valahova a családdal. Felkapják Enzot az iskolánál, és együtt esznek egy étteremben. Ebéd után Zidane hazaviszi családját, majd megy edzeni. Az edzés három, olykor négy órán keresztül tart, van úgy, hogy este még elmennek valahova klubtársaival, van úgy, hogy nem. Ha visszautasítja a meghívást, akkor pont fürdetésre ér haza, amit nagyon nagy előszeretettel csinál. Nagyon korán vacsoráznak, mert a gyerekek korán fekszenek le. Este gyakorta elmennek a feleségével és a barátaikkal szórakozni, vagy éppen színházba, mikor mihez van kedvük. Ha azonban otthon maradni támad kedvük, tv-znek, vagy videóznak.
Van egy hely Torinóban, az Angelino's, ahova a futballsztár és családja igen gyakran betérnek. Zidane még annál is gyakrabban. Egy barátja ajánlotta neki ezt a helyet, mikor először Torinóban járt, és ötletük sem volt, hova menjenek enni. A hely hangulata rögtön rabul ejtette őket. Számtalan futballsztár fényképe lóg a falon, akik szintén kedvelték ezt a kis helyet, mint
Vialli,
Maradona,
Ravanelli, de képviseltetik magukat énekesek és színészek is ezen a relikviafalon. Természetesen ott van a Juve csapatának fényképe is, mikor megnyerték a Bajnokok Ligáját. Zidane szinte minden nap betér ebbe a kis étterembe, az étteremvezetőben ugyanis igazi barátra lelt. Minden meccset megbeszélnek telefonon vagy személyesen.