Az 1998-as Hello Nasty után a New York-i őrült fehér rapperek egy dupla válogatáslemezzel (The Sounds Of Science) és egy klipgyűjteménnyel (Video Anthology) vonták meg addigi pályájuk mérlegét. A trió hosszú szünet után most végre új albummal tér vissza: egy rövid és frappáns színtiszta hiphoplemezzel, George W. Bush-ellenes ki- és beszólásokkal.

A Beastie Boys tagjai a közönség előtt nőttek fel. 1981-ben kamasz hardcore punk zenekarként indultak (lásd a Some Old Bullshit című retrospektív válogatást), majd a nyolcvanas évek közepére raptrióvá változtak Rick Rubin keze alatt, nagy hard rock riffekre ordibáltak tahóságokat (Licensed To Ill - 1986), aztán kalifornizálták magukat a Dust Brothers producerduó segédletével (Paul’s Boutique - 1989), majd visszanyúltak hangszeres múltjukhoz (Check Your Head - 1992, Ill Communication - 1994, Aglio e Olio EP - 1995), készítettek instrumentális pszeudo-krimizenéket is (The In Sound From Way Out! - 1996), sőt egyiküknek még egy country lemezt is (Country Mike’s Greatest Hits), excentrikusságukat pedig egyre komolyabb célok (például a tibeti szabadságharc) szolgálatába állították. A New Yorkba való visszaköltözésük után felvett 1998-as album, a Hello Nasty az oldskool hiphophoz visszakanyarodó számaival (Intergalactic, Body Movin’, Three MC’s And One DJ) keltett feltűnést, de arra a 22 számos, 68 perces lemezre easy listening és dub is jócskán jutott. Most 15 felvételt kapunk 42 percben, de az színtiszta hiphop! És annak is elsőrangú!

Michael Diamond (Mike D), Adam Horovitz (Adrock) és a szétroncsolt hangú buddhista, Adam Yauch (MCA) két-három perces csupasz, friss és lényegre törő számokban pörgetik a bulit, fikázzák a gagyi MC-ket, hadoválnak kajákról és sci-fi sorozatokról, zengik New York City és a multikulti dicséretét, felszólalnak a környezetvédelem mellett, a rasszizmus, a háború és George W. Bush ellen: „Olyan elnökünk van, akit nem mi választottunk - igaz, repülős hacukában tényleg dögösen néz ki. Úgy döntött, tojik a Kiotói Szerződésre, az USA meg csak az erejét fitogtatja... Vissza kell vennünk tőle a hatalmat!” Mindehhez a negyven felé közeledve is izgága, kappanhangú rapperek hűséges DJ-jük, Mix Master Mike társaságban (a kilencvenes években fix pontnak számító társproducerük, Mario Caldato Jr. és a billentyűs Money Mark ezúttal már nincs velük) igen szórakoztató kíséretet kotyvasztanak, melybe jelzésszerűen a New York-i rap seregnyi hősét beillesztik a Run-D.M.C.-től és LL Cool J-től Chuck D-n és RZA-n át Nasig és 50 Centig, de kitüntetett helyen mutatják fel másik gyökerüket, a punkot is: a címében és borítóján is New York Citynek ajánlott lemez kulcsdala, az An Open Letter To NYC alapjait az egyik legzseniálisabb amerikai punkszámnak, a néhai Stiv Bators vezette Dead Boys klasszikus Sonic Reducerének a gitártémájára építik.