Animal Cannibals
2004.07.19. 13:39
Animal Cannibals : Remélem
Animal Cannibals : Remélem 1) Most nem vagyok magam, nem vagyok magamnál Az agyam zsibbad, éppen, hogy vegetál. Csak nézek ki bután a fejemből Ez a nyomasztó érzés meggyötör. Hiába kék az ég, hiába süt rám a nap Hiába látok mosolygó arcokat. Hiába énekelnek most nekem a madarak, Azt hiszem ma megmaradok magam alatt. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba És hatalmába kerít engem a bánat Teljesen felemészt az önsajnálat. Nincs tervem, nincs célom, nincs jövőképem Egyre kevésbé izgat a létem. Még magamnál vagyok, kínoz a tudat, És fogva tart a világvége hangulat.
Refr.: Remélem, más lesz mikor felkelek holnap Bár fejemben a gondolatok még zakatolnak Nem áll meg az idő, megint elmúlt egy nap, Ma még ma van, de holnap már tegnap. Remélem, más lesz mikor felkelek holnap Bár fejemben a gondolatok még zakatolnak Nem áll meg az idő, megint elmúlt egy nap, Ma még ma van, de holnap már tegnap.
2) Néha napján a magány különös hangulatban talál De csak a felszín ilyen sivár, belül még van szivárvány Van az a pár röpke óra, és már nem beszélünk róla A depresszió elszáll, a lélek megrontója Távol áll már, másra száll tán, És holnap arra emlékszem, hogy tegnap kábán Itt feküdtem árván, És befelé nézve csak rosszat láttam A pozitív látásmódra hiába fókuszáltam Csak rontott a helyzeten, és visszafelé sült el Tudatalatti vihar söpört mindent el. Most is ez van itt bennem, a pusztulás a testben De remélem, hogy nem lesz már, ha felkeltem.
Refr.
|