Hófehérke Valahol a nagyvilágban Nem tudom, hogy merre már, Élt egy király gazdagságban, Övé volt a sziklavár. A sziklavárban szüleivel Hófehérke éldegélt, Szép volt nagyon, húsz is elmúlt, De eddig még nem kefélt. Formás melle, kerek segge Sok férfit elcsábított, Puncijának erős szaga Sokat el is kábított. Szülei már vének voltak, Fehér arcuk patyolat, Egy szép napon el is hulltak, Mint falról a vakolat. Mostohája vigyázott rá Ezek után egyedül, Kicsi seggét el is verte Egyszer kétszer cefetül. Úgy viselkedj te kis ringyó, Hogy tetszen énnekem, Vagy különben menj a francba, S nyálazd be a végbelem. Mit tehetett Hófehérke, Fogta a kis holmiját, S azon nyomban el is húzta Dagadtra vert picsáját. Messze ment és árva volt már Mint a mezők verebe, Senki sem szólt már utána: Szép kis kurva, gyere be. Sokszor fázott, éhezett is, Ha elfáradt, lecsücsült, Fűben aludt, holdfény mellett Szarvasokkal közösült. De egy szép nap elérkezett A kis törpék házába, Lófasz lógott fenn a falon, Liliom a vázába. Főzött, mosott, takarított Evett, ivott, jót baszott, Igaz csak a seprűnyéllel, Mert jobb rudat nem kapott. Seprűnyél a picsájából Csak kifelé kandikált, Hófehérke nagy fáradtan Törpe ágyban szundikált. Közben a kis törpe-bánya Lassan-lassan kiürült, Hét kis törpe csillék mellől A kocsmába települt. Nem picsáztak, hanem ittak, Még az ég is kiderült, Hajnal felé hét kis törpe Egyre jobban kimerült. Jól van fiúk, menjünk haza, Szólt az egyik, s fizetett, A másiknak hányni kellett, Így előre sietett. Otthon aztán hét kis részeg Ámuldozva kérdezett: Ilyen részeg nem lehetek, Vagy a sör volt mérgezett? Ki evett a tányéromból, Poharamból ki ivott? Ki használta villácskámat, Bilikémbe ki fosott? Ki mosta meg vödröcskémbe Összekoszolt tenyerét, Ki törölte kendőcskémbe Szaros segge peremét? Csak én voltam kicsi törpék, Mérgesek ne legyetek, Kész az ebéd, finom papi, Gyertek gyorsan, egyetek. Ebéd után jóllakottan Fogták a kis hasukat, Hófehérke egymás után Szopta le a faszukat. Maradj nálunk Hófehérke, Hogyha tetszik itt neked, Nappal főzöl, este pedig Kurjuk majd a feneked. Enni, inni kapsz majd tőlünk, Amikor csak éhezel, Szalma van az istállóban, Hogyha néha vérezel. Tudor vagyok, szólt az egyik, S tudós módra köhögött, Én meg Vidor, szólt a másik, S egyre csak röhögött. Szende vagyok Hófehérke, Kis faszomon nagy a bojt, Hapci törpe nem szólt semmit, Taknya-nyála egybefolyt. Kuka vagyok, mert nem szólok, Akkor biztos hazudnék, Én meg Szundi, ez a nevem, Mert én mindig aludnék. Morgó maradt utoljára, Zord pofával mekegett, Meg is ijedt Hófehérke, Kis pinája remegett. Mostohája ez időben Rosszban törte a fejét, Egyik este szobájában Meg is kérdezte tükrét. Tükröm, tükröm gondolkodjál, És mondd meg az igazat, Kinek van a legjobb melle? Férfi szeme kin akad? Drága úrnőm, két nagy melled Csak tehéné lehetne, Hófehérke melleihez Csak segédnek mehetne. Rohadt tükör, kurva anyád, Összetörlek izibe! Belebaszta pisijébe, Csak úgy csörömpölt a bilibe. Másnap reggel műfaszt csinált, Mit méregbe áztatott, Beöltözött koldusnőnek, S az erdőbe vágtatott. Szép idő volt, a Nap sütött, Daloltak a madarak, Hófehérke szaros seggét sütette a Nap alatt. Kiskert-kapu tárva-nyitva, Gonosz banya belesett, Végre megvan a kis szemét, Kit régóta keresett. Szép jónapot, drága lelkem! Szép jónapot anyóka! Mi szél hozta errefelé, Mit rejteget batyuja? Szép nagy műfaszt rejtegetek, Hogyha beleharapnál, Felszállnál a menyországba, S talán ott is maradnál. Itt van kedves, próbáld ki, Olcsó áron megkapod, S ha meguntad szopogatni, Pinádba is dughatod. Hét kis törpe bár azt mondta, Hogy semmit se vehetek, Úgy gondolom, hogy most azért Egy kivételt tehetek. Ide vele öreganyám, Úgyse kell az magának, Elég egy szál bodzavessző Összeszáradt lyukának. A mostoha gonosz terve Így hát végre sikerült, Hófehérke sápadt arca A zöld fűbe kiterült. Törpék mikor hazaértek, Káromkodtak eleget, Majd összedőlt pici házuk, Még a fal is remegett. Ki volt az a tetves állat, Aki ilyet tehetett? Hófehérke mostohája, Az a ringyó lehetett. Cselekedjünk pajtásaim, A holttest itt nem maradhat, Nagy a meleg, Hófehérke Tán még ránk is rohadhat. Borús arccal, lógó tökkel Cipelik a koporsót, Jó lett volna -hajtogatták- Kurni még egy utólsót. Nagy hirtelen a semmiből Egy királyfi ott terem, Engedjetek közelébe, Míg a farkam kiverem. De mikor a kihűlt pina Hívón tárult elébe, Ő se tudta megállni, Hogy ne basszon beléje. Hófehérke feje koppan, Hogy a tökét belöki, Kicsi torka nagy ütéstől Mérges műfaszt kiköpi. Hófehérke pirul egyet, Kicsi szíve újra jár, Kipirult már arcocskája, Egészséges kurva már. Kis királyfi Isten hozott, Megmentetted életem, Hálából a te nőd leszek, S magam sose kéretem. A királyfi esküvőjét Hét határon is mesélték, Most is bassza Hófehérkét, Ha még ki nem herélték.