Lehet, hogy az üzleti stratégiák dominálnak a popbizniszben manapság, de egy biztos: ha a Neptunes-szal jössz össze, garantált a sikered! (lásd: Mystikal, Jay-Z, Britney, N'sync, Prince, O.D.B., No Doubt…)

A Pharrell Williams és Chad Hugo által alkotott producer-páros minden kétséget kizáróan a műfaj szürke eminenciása. Középiskolás koruk óta barátok, és egy olyan helyen nőttek fel, ahonnan Timbaland, Teddy Riley és Missy Elliott is érkezett. A Neptunes nevet azért választották, mert a Föld nagy részét víz borítja, Neptun pedig a mitológia szerint a tengerek és óceánok istene.

A 90-es évek közepén Riley szárnyai alatt tanulták meg a mesterfogásokat, a Blackstreet és az S.W.V. albumain gyakoroltak, aztán 1998-ban saját útjukat kezdték el járni, Noreaga Super Thug-jával, innentől már egyenes út vezetett a sikerig, mindenki az ő hangzásukat akarta.

Hugo-t épp akkor értük el, amikor Beyoncé egyik dalán dolgozott, szerencsénkre volt annyi ideje, hogy megvitassa velünk a hip-hop popra gyakorolt hatását.

Nagyon sok felkérésetek van, marad emellett idő arra is, hogy kísérletezgessetek?

Amikor bejön valami meló, leülünk és átgondoljuk, mit tudnánk vele kezdeni, csinálunk egy vázlatot. Megnézzük, hogy milyen hangzást lehetne elérni, de igen, van, hogy szabad kezet kapunk és elszállhatunk.

Hogyha csak a hangzást vizsgáljuk, mi az, amit a hip-hop adott a mai popzenének? Szélesebb lett-e a réteg, aki hallgatja?

Ez már egy újfajta világ, újfajta rock 'n' Rollal. A mai szülők utálják, csakúgy, mint tizenöt évvel ezelőtt a gitárokat és a rockot. Én nem igazán ragaszkodok ahhoz, hogy a hip-hopnak sok köze lenne az egészhez, mert szerintem a zene maga nagyban függ attól, aki tolmácsolja. Fontos tehát, hogy a producer jól tudjon dolgozni az előadóval, töviről hegyire ismerje őt. A rockzene egyébként egészen más, többnyire akusztikus alapokon nyugszik, könnyen lehet belőle unplugged verziókat is csinálni, míg a hip-hop sokkal minimálisabb, majdhogynem csak az ütemek és a rapper képezi a magját. Sokan vannak, akiknek ez nem tetszik, azt mondják, valami még hiányzik belőle, de amikor a Run DMC kijött a Rock Box-szal, a legnagyobb durranás az volt. Emlékszem, amikor suliba jártunk, Pharrellel csak ütöttük a ritmust az ebédlő asztalán. Fontos, hogy érezd az ütemeket, ha hip-hop-ot akarsz csinálni.

Fontos a stílusok keveredése?

Feltétlenül, új, izgalmas dolgok jönnek ki belőle. Régebben a rock és a pop olvadt össze, a pop érzelmessége a rock keményebb hangzásával, aztán jött a rap és a rock, manapság már az elektronikus zenék és a hip-hop összefonódása is észlelhető. Fontos, hogy ne legyenek határok.

Hogyan fogadja mindezt a hip-hop társadalom?

Ez is nagyon megváltozott. Persze vannak, akik nem foglalkoznak az ilyesmivel, és ők valóban nagyon jó hangzásvilágokat képesek létrehozni, mert nem szűkül be a látómezejük. Ami zavaró az inkább az, hogy régen nem igen foglalkoztak azzal a dalszövegekben, hogy ki mennyit adott el, ez nem volt téma. Persze piszkálódás volt akkor is, de a tudást illetve a hozzáértés hiányát hozták fel a párbajokban.

A kommerciális siker téma lett?

Igen, és a lemezcégek azzal jönnek, hogy egy-egy dalból csináljunk olyat, mint amit egy másikban hallottak, ahelyett, hogy új irányokba mozdulhatnánk és valami előremutatót alkothatnánk.

Mi volt a legvadabb remix, amit készítettetek?

Sade By Your Side, vagy Prince The Greatest Romance Ever Sold című száma, csak hallgasd meg, teljesen kifacsartuk.

Sokan voltak, akik meglepődtek?

Nem tudom, de az tuti, hogy nem kapott elég nyilvánosságot a dolog. Mindegy, nekem tetszettek. Volt még egy dal, egy Garbage nóta, ami miatt sokan hőbörögtek. Vannak, akik úgy remixelnek, hogy egy-egy hangszer hangzását változtatják csak meg. Mi az egész szarságot darabjaira szedjük és átdolgozzuk.

Ami nekem nagyon tetszik a ti dolgaitokban, az a humorérzék. Az emberek már belefáradtak a poszt-gangsta drámába.

Igen, ez egyértelműen így van.

Kik voltak rátok hatással? Ti is átestetek az 'anyanyelv' perióduson a De La Soul-lal, a Tribe Called Quest-tel és a Jungle Brothers-szel?

Abszolúte! Annak a korszaknak a ritmusai teljesen mások voltak, a loopok, amiket samplingeltek őrültek. Nem is igazán tudom meghatározni, de még most is a hideg futkos a hátamon tőlük.

Szerinted mi a három leg-előremutatóbb hip-hop lemez?

A Tribe Called Quest The Low End Theory-ja, Dre The Chronic-ja és Timbaland összes munkája általában.

Sokan mondták, hogy arra számítottak, hogy a N.E.R.D. albumotokon majd azt kapják, ami Neptunesként annyira jellemző rátok, erre az In search of.. úgy hangzik, mint egy rock lemez.

Van egy első lemezünk, talán még meg lehet szerezni valahol, az olyan volt, de most el akartunk mozdulni a bevett stílustól és újra felfedezni magunknak a zenét. Egyébként még így is benne vannak a groove-ok és lehet rá bólogatni, ugyanakkor igazi dobok és gitárok szerepelnek rajta. Míg az első egy egyirányú utca volt, ez már kétirányú. Azt a hatást akartuk elérni, amikor a kedvenc rock lemezedet felteszed és utánozod a sztárt a tükör előtt, csak mi a hip-hoppal akartuk ugyanezt.

A N.E.R.D. csak egy múló project, vagy vannak vele terveitek a későbbiekre is?

Már el is kezdtük a második lemezünket, és nagyon élvezzük, végigvigyorogjuk a felvételeket. Nagyon kreatív munka és egész más, mint amit mások lemezein kell nyújtanunk. Még koncertezünk is, valószínűleg az Interneten is közvetíteni fogjuk egyiket-másikat.